Az előző cikkben ismertett fesztiválra nagy elvárásokkal érkeztem meg, pár barátommal együtt. Nem szerettem volna elfogult lenni, csak a saját véleményemet alapul venni, ezért megkértem őket, tartsanak velem. És hát, társaságban mégiscsak kellemesebb. Az első, amivel szembesültünk, a nagy tömeg. Rengeteg látogató volt, ismerve az Erzsébet teret, ez nem meglepő, hiszem egyik népszerű csomópontja a városnak, mind a helyiek, mind a turisták körében.
A következő, amivel szembesültünk, az információ hiánya. Egy-két helyen láttunk kifüggesztett óriásplakátokat, amelyek a halfesztivált voltak hivatottak reklámozni, kizárólag magyar nyelven. A turisták kétlem, hogy tudták volna, miről van szó. Az első kép, és utána végig, egy nagy vurslira emlékeztetett leginkább. Kürtős kalács, édességek, sült gesztenye, palacsinta, 100 Ft-os gyerekjátékok milliókért, pompos, lángos… A nagy tömeg miatt mozdulni sem lehetett, ezért a ritkaságszámban menő halárusok kínálatát szemügyre sem tudtuk venni.
Nézzük mit találtunk. Két fabódét, az árusoktól egy kicsit elkülönítve, az Akvárium nevű szórakozóhely felé vezető lépcsőkön. Az egyik bódé képviselte Thaiföldöt. Kétféle étel közül lehetett választani. Pad Thai, ára 1500 Ft., valami leves, ára 1000 Ft. Sajnos egyiket sem tudtuk megkóstolni, az alapanyagok előkészítésével voltak elfoglalva a pult mögött, sokáig.
A másik bódé képviselte a pisztrángosokat. Egészben sült halat kínáltak zöldsalátával. Ára 1650 Ft.
Láttunk türelmes látogatókat, akik a hosszas várakozás után pótolhatták a várakozás alatt elhasznált kalóriát.
A két fabódén kívül voltak még halárusok, akik paprikás lisztbe forgatott ponty, harcsa és hekk szeleteket sütöttek olajban. Ezenkívül biztos volt még más halfajta is, csak nem láttuk, hogy mi.
A megszokottól eltérő, kicsit az újdonság erejével ható halaspult, a Büdaörsi Halpiacnak tulajdnítható. Jégágy, gusztusosan elrendezett tengeri herkentyűkkel, elfogadható áron, szimpatikus felszolgálókkal. Itt is hatalmas tömeg hömpölygött, nem találtunk megfelelő helyet a hal elfogyasztásához, ezért inkább odébbálltunk, hiszen bűn lett volna azt a fennséges ételt tömegben, állva elfogyasztani.
Csupán egy halgazdaság standját láttuk, a Hortobágyi Halgazdaságét. Nyers, frissen csomagolt halat árusítottak. Rendben volt.
A színpad a téren található tó előtt van felállítva, megállni előtte nemigen lehet, hiszen a tömeg ott vonul el, a tó és a színpad közötti, nagyjából 2 m-es úton. Így csak távolról lehetett az, úgynevezett, oktató jellegű előadásokat meghallgatni, ugyanis ahhoz messze voltunk, hogy lássunk is valamit. A lenti fotót akkor készítettem, amikor a tömeggel elhaladtunk a színpad előtt.
Hiányoltuk Japánt és Vietnámot. Hiányoltunk mindent, ami nem a paprikás lisztbe mártott halszeletről szól. Nem láttunk semmi újat, nem tanultunk meg halat pucolni, sütni. Nem ismertett meg bennünket senki különleges halfajtákkal. Kevés volt az izlésesen terített asztal, ahol jóízűen elfogyaszthattunk volna valamit, amit hosszas sorbanállás nélkül veszünk meg.
Ennyi. Sajnos!
A fesztivál mentségére szólva, vasárnap arra volt dolgom, átfutottam az Erzsébet téren és azt tapasztaltam, hogy nem volt akkora tömeg, mint szombaton, ami talán élvezhetőbbé tette a rendezvényt.